Kiállítások
Dr. Jablonkay István Helytörténeti Gyűjtemény
2083 Solymár, Templom Tér 2.
Telefon: 26/360-006
Kedves Látogató!
A solymári Helytörténeti Gyűjtemény 1972-ben nyílt meg a Helytörténeti Társaság kezdeményezésére. Az alapítók a Nagyközségi Tanács és a Pilisvölgye Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. Utóbbi adta az épületet, a Tanács fedezte a tatarozást. A gyűjtemény megszervezésére Dr. Jablonkay István tanár kapott felkérést, aki a gyűjteményt 28 éven át odaadó lelkiismeretességgel vezette, és akiről a felújítást követően a gyűjteményt elnevezték.
A Helytörténeti Gyűjtemény minden egyes darabja adományként került a leltárkönyvbe a lokálpatrióta solymáriak jóvoltából.
Az épület a XIX. század második felében épült lakóház volt, funkciója az idők folyamán többször változott. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1994-ben műemlékké nyilvánította. Az épület a felújítás előtt olyan rossz állapotú volt, hogy az Önkormányzat vállalta a teljes rekonstrukciót 2002-ben, a gyűjtemény fennállásának 30. évében.
A felújítási terveket Szalay Gábor építészmérnök készítette, aki arra törekedett, hogy a műemléki értékű régi polgárház építettségében, stílusában megőrizze eredeti jellegét, ugyanakkor az összegyűjtött helytörténeti anyagot a kor elvárásainak megfelelően lehessen elhelyezni és bemutatni. Az építkezést a GEOSZOLG KFT végezte.
A kiállítás az eltelt három évtized alatt sokat változott, a gyűjtemény anyaga újabb adományokkal bővült.
Az eltelt idő alatt 34 időszaki és 5 állandó kiállításnak adott otthont, emellett Dr. Jablonkay István közel 70 előadást szervezett meg a MÚZEUMI és MŰEMLÉKI HÓNAP sorozatainak keretében. A helytörténészek tanácskozásainak a száma bőven meghaladta a száz alkalmat. Ebből is látható, hogy pezsgő kulturális élet zajlott a gyűjtemény kereteiben, vagy szervezésében.
Solymár az őskor óta bizonyítottan lakott hely. Az első leletek a rézkor végéről valók Gazdag Solymár határa a bronzkori leletekben. A kovácsolt vaskori / Hallstatti/ időszámítás előtt kb. 800-400 év közti kultúrát a pannonok, hozták a Dunántúlra, míg az újabb 400 évben az öntöttvas kultúrát az eraviscus-kelták hozták Nyugat- Európából.
Időszámításunk előtt 11-10 körül a rómaiak szállják meg a Dunántúlt, és Pannónia provincia néven a Római Birodalomhoz csatolják. Az itt élő kelták egy évszázad alatt maguk is rómaiakká váltak. Gyűjteményünkben I-II. századi római emlékek láthatók. A Magyar Nemzeti Múzeum 1903-ban 8 római sírt tárt fel. A gyűjtemény vezetője Dr. Valkó Arisztiddel együtt végzett helyszíni szemléje alapján értesítette a téglagyár 1970-ben kezdett alapozásakor előkerült leletekről a Magyar Nemzeti Múzeum /MNM/ régészeit.
Ennek alapján folytatott Dr. Kocztur Éva leletmentő ásatást a római temető feltárásakor.
A rómaiak 400 éves ittlétét a hunok számolták fel az egész Kárpát-medencét megszállva.
Birodalmuk 453-ban Attila halálakor bomlott fel. A 100 évnél is tovább tartó népvándorlás utolsó hullámával avarok telepedtek le környékünkön. Temetőjüket a római temető mellett a MNM régészei Dr. Török Gyula irányításával tárták fel. Sírjaikból kiváló ötvösművészeti tárgyak kerültek a Nemzeti Múzeumba. Az avarok a honfoglalásig lakták Solymárt.
E korból egy törött kardot őriz a MNM.
A bronzkori, római és avar-kori ásatások leletanyaga ma a MNM kincsei közé tartozik, gyűjteményünkben csak néhány bronzkori és római kori cserép- és fémtárgy látható. Az avar kincsekről csak fotókat tudunk bemutatni.
Legkorábbi írott emlékünk községünkről az Országos Levéltárban őrzött, IV. Béla által 1266-ban kiadott oklevél, ami Solomár nevét egy birtokadományozással kapcsolatban említi. Fotómásolata látható.
Községünk névadója, a solymár neve azt a vadászt jelenti, aki a királyi udvar szolgálatában a sólymok idomítását látja el. A török hódoltságig magyarlakta Solymár várát Lackfy István nádor építtette 1360 után. Tulajdonosai később királyok, királynék, főméltóságok viselői voltak. Mátyás király is gyakran megfordult benne vadászatai alkalmával. Később a várat fiának adományozta.
A vár első, Valkó –féle / 1928-1943/ és a második, OMF vezette / 1971-77/ ásatásakor előkerült leletei gyűjteményünkben láthatók. Községünk a középkorban oppidum, mezőváros néven is szerepel. A helységnév írásmódja: Salmár 1255, Solomár, 1266, újból Salmár a hódoltságig, majd Solmár, és mintegy 100 éve Solymár. A község a hódoltság alatt pusztult el, várát a törökök égethették fel, több mint 100 évig minden pusztaság és rom volt.
A XVIII. század elején újratelepül, első lakói rácok, akiknek csak a névsora maradt meg. 1720 táján jöttek az első német telepesek, és 1747-re már 550 feljegyzett lakosa volt Solymárnak. Az ő kései leszármazottaik emlékei láthatók a második szobában: népviseletük, használati tárgyaik, fotóik.
Kedvelt látványosság a harmadik szobában bemutatott Vermes-féle szatócsbolt, amely a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona 1970 óta. 1978-ban ezzel nyitotta meg a gyűjtemény negyedik állandó kiállítását.
Az ötödik állandó kiállítás az első solymári patika bemutatásával történt 1987. október 11-én, az engedély okirat keltének kerek nyolcvanadik évfordulóján. Itt az officina és a gyógyszerészek fényképei láthatók.
Az udvaron a baloldalon látható legkorábbi solymári sírkövek a temető régi parcellájának szanálásakor kerültek megmentésre.
Sokaknak látványosság a színben bemutatott szőlőprés, vetőgép, szekerek, cséplőgép, járom, darálók, mezőgazdasági eszközök, valamint községünk első tűzoltó kocsija az 1890-es évekből.
A szín alatt, az új pincében kialakított kőtárban a solymári határból előkerült római köveket , és a várból származó lőrést, ajtó-és ablakkeret töredékeket tekinthetik meg kedves látogatóink
Kedves Vendégeink! Teljék örömük a Gyűjtemény megtekintésében!
Jablonkay Mária
gyűjteményvezető
2083 Solymár, Templom Tér 2.
Telefon: 26/360-006
Kedves Látogató!
A solymári Helytörténeti Gyűjtemény 1972-ben nyílt meg a Helytörténeti Társaság kezdeményezésére. Az alapítók a Nagyközségi Tanács és a Pilisvölgye Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet. Utóbbi adta az épületet, a Tanács fedezte a tatarozást. A gyűjtemény megszervezésére Dr. Jablonkay István tanár kapott felkérést, aki a gyűjteményt 28 éven át odaadó lelkiismeretességgel vezette, és akiről a felújítást követően a gyűjteményt elnevezték.
A Helytörténeti Gyűjtemény minden egyes darabja adományként került a leltárkönyvbe a lokálpatrióta solymáriak jóvoltából.
Az épület a XIX. század második felében épült lakóház volt, funkciója az idők folyamán többször változott. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1994-ben műemlékké nyilvánította. Az épület a felújítás előtt olyan rossz állapotú volt, hogy az Önkormányzat vállalta a teljes rekonstrukciót 2002-ben, a gyűjtemény fennállásának 30. évében.
A felújítási terveket Szalay Gábor építészmérnök készítette, aki arra törekedett, hogy a műemléki értékű régi polgárház építettségében, stílusában megőrizze eredeti jellegét, ugyanakkor az összegyűjtött helytörténeti anyagot a kor elvárásainak megfelelően lehessen elhelyezni és bemutatni. Az építkezést a GEOSZOLG KFT végezte.
A kiállítás az eltelt három évtized alatt sokat változott, a gyűjtemény anyaga újabb adományokkal bővült.
Az eltelt idő alatt 34 időszaki és 5 állandó kiállításnak adott otthont, emellett Dr. Jablonkay István közel 70 előadást szervezett meg a MÚZEUMI és MŰEMLÉKI HÓNAP sorozatainak keretében. A helytörténészek tanácskozásainak a száma bőven meghaladta a száz alkalmat. Ebből is látható, hogy pezsgő kulturális élet zajlott a gyűjtemény kereteiben, vagy szervezésében.
Solymár az őskor óta bizonyítottan lakott hely. Az első leletek a rézkor végéről valók Gazdag Solymár határa a bronzkori leletekben. A kovácsolt vaskori / Hallstatti/ időszámítás előtt kb. 800-400 év közti kultúrát a pannonok, hozták a Dunántúlra, míg az újabb 400 évben az öntöttvas kultúrát az eraviscus-kelták hozták Nyugat- Európából.
Időszámításunk előtt 11-10 körül a rómaiak szállják meg a Dunántúlt, és Pannónia provincia néven a Római Birodalomhoz csatolják. Az itt élő kelták egy évszázad alatt maguk is rómaiakká váltak. Gyűjteményünkben I-II. századi római emlékek láthatók. A Magyar Nemzeti Múzeum 1903-ban 8 római sírt tárt fel. A gyűjtemény vezetője Dr. Valkó Arisztiddel együtt végzett helyszíni szemléje alapján értesítette a téglagyár 1970-ben kezdett alapozásakor előkerült leletekről a Magyar Nemzeti Múzeum /MNM/ régészeit.
Ennek alapján folytatott Dr. Kocztur Éva leletmentő ásatást a római temető feltárásakor.
A rómaiak 400 éves ittlétét a hunok számolták fel az egész Kárpát-medencét megszállva.
Birodalmuk 453-ban Attila halálakor bomlott fel. A 100 évnél is tovább tartó népvándorlás utolsó hullámával avarok telepedtek le környékünkön. Temetőjüket a római temető mellett a MNM régészei Dr. Török Gyula irányításával tárták fel. Sírjaikból kiváló ötvösművészeti tárgyak kerültek a Nemzeti Múzeumba. Az avarok a honfoglalásig lakták Solymárt.
E korból egy törött kardot őriz a MNM.
A bronzkori, római és avar-kori ásatások leletanyaga ma a MNM kincsei közé tartozik, gyűjteményünkben csak néhány bronzkori és római kori cserép- és fémtárgy látható. Az avar kincsekről csak fotókat tudunk bemutatni.
Legkorábbi írott emlékünk községünkről az Országos Levéltárban őrzött, IV. Béla által 1266-ban kiadott oklevél, ami Solomár nevét egy birtokadományozással kapcsolatban említi. Fotómásolata látható.
Községünk névadója, a solymár neve azt a vadászt jelenti, aki a királyi udvar szolgálatában a sólymok idomítását látja el. A török hódoltságig magyarlakta Solymár várát Lackfy István nádor építtette 1360 után. Tulajdonosai később királyok, királynék, főméltóságok viselői voltak. Mátyás király is gyakran megfordult benne vadászatai alkalmával. Később a várat fiának adományozta.
A vár első, Valkó –féle / 1928-1943/ és a második, OMF vezette / 1971-77/ ásatásakor előkerült leletei gyűjteményünkben láthatók. Községünk a középkorban oppidum, mezőváros néven is szerepel. A helységnév írásmódja: Salmár 1255, Solomár, 1266, újból Salmár a hódoltságig, majd Solmár, és mintegy 100 éve Solymár. A község a hódoltság alatt pusztult el, várát a törökök égethették fel, több mint 100 évig minden pusztaság és rom volt.
A XVIII. század elején újratelepül, első lakói rácok, akiknek csak a névsora maradt meg. 1720 táján jöttek az első német telepesek, és 1747-re már 550 feljegyzett lakosa volt Solymárnak. Az ő kései leszármazottaik emlékei láthatók a második szobában: népviseletük, használati tárgyaik, fotóik.
Kedvelt látványosság a harmadik szobában bemutatott Vermes-féle szatócsbolt, amely a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona 1970 óta. 1978-ban ezzel nyitotta meg a gyűjtemény negyedik állandó kiállítását.
Az ötödik állandó kiállítás az első solymári patika bemutatásával történt 1987. október 11-én, az engedély okirat keltének kerek nyolcvanadik évfordulóján. Itt az officina és a gyógyszerészek fényképei láthatók.
Az udvaron a baloldalon látható legkorábbi solymári sírkövek a temető régi parcellájának szanálásakor kerültek megmentésre.
Sokaknak látványosság a színben bemutatott szőlőprés, vetőgép, szekerek, cséplőgép, járom, darálók, mezőgazdasági eszközök, valamint községünk első tűzoltó kocsija az 1890-es évekből.
A szín alatt, az új pincében kialakított kőtárban a solymári határból előkerült római köveket , és a várból származó lőrést, ajtó-és ablakkeret töredékeket tekinthetik meg kedves látogatóink
Kedves Vendégeink! Teljék örömük a Gyűjtemény megtekintésében!
Jablonkay Mária
gyűjteményvezető
Képek a gyűjteményről
Kapcsolat
H-2083 Solymár, József Attila u. 1.
Központi telefonszám: 06/26-560-600
Központi fax szám: 06/26-560-606
info@solymar.hu
Központi telefonszám: 06/26-560-600
Központi fax szám: 06/26-560-606
info@solymar.hu
Ügyfélfogadás
Hétfő: 13:00 - 18:00
Szerda: 8:00 - 12:00, 13:00 - 16:00
Szerda: 8:00 - 12:00, 13:00 - 16:00